A visszaesés megelőzése

A visszaesés jelei

Vitatkozásra való hajlam
Elbizakodottság
Önelégültség
Makacsság
Tagadás
Depresszió
Őszintétlenség
A túlevést kiváltó ételek evése
Kimerültség
Túl magas elvárások másokkal szemben
A hála hiánya
Frusztráció
Bánat
Türelmetlenség
"Velem nem történhet meg"
A fegyelmezettség elengedése
Önsajnálat
Hangulat-módosító szerek használata
Túl sokat akarás

Twelve Step-Within Handbook, 21. o.

Az absztinencia és a Tizenkét Lépés működtetése által mindannyian segíthetünk a felépülés üzenetének átadásában azzal, hogy:

folyamatosan absztinensek vagyunk;
szolgálatot vállalunk, szponzorálunk és támogatjuk társainkat;
szorgalmazzuk a folyamatos tagságot;
részt veszünk a gyűléseken és az OA eseményein.

A visszaeséshez vezető lépcsőfokok

A kezem ügyébe került egy felsorolás, amely a visszaeséshez vezető út lépcsőfokait írta le. Mivel már lassan négy éve stabil az absztinenciám, nem sok figyelmet fordítottam rá. Lefoglalt a saját elfoglaltságom, biztonságban gondoltam magam a megcsúszás és a végső visszaesés veszélyétől. A lépcsőfokok között volt egypár jellemhiba, amelyekkel azonosulni tudtam: a kimerültség, az őszintétlenség, a türelmetlenség, a vitatkozó hajlam, a depresszió, a frusztráció, az önsajnálat, az elbizakodottság, az önelégültség, a túl magas elvárások másokkal szemben, a fegyelmezetlenség, a hangulat-módosító szerek használata, a túl sokat akarás, a hála hiánya, az az irreális gondolat, hogy "velem nem történhet meg", és a hit, hogy mindenható vagyok.

Hűha! Micsoda lista! Igazi kényszeres túlevő vagyok, aki minden kifogást használt, csak hogy ne kelljen működtetnie a programot. Ezekkel a lépcsőfokokkal szembesülve azt mondtam volna: "Jaj, de elfáradtam a szolgálatomban! Megérdemlek egy kis kényeztetést." De valóban fáradt vagyok, vagy csak sajnálom magamat, vagy talán úgy érzem, nem becsülnek meg? Tényleg erről van szó, vagy őszintétlen és türelmetlen vagyok, és nem fordítok elég időt az imádkozásra és a meditációra? Inkább a magam igazát bizonygatom. Már régóta a programban vagyok és érzem, hogy frusztrál ez a gondolkodásmód. A frusztráció gyakran depresszióhoz vezet, mert azt várom, hogy a dolgok az én elképzeléseim szerint alakuljanak, és nem akarom azt érezni, hogy nem vagyok rendben. Ilyenkor azonnal közbelép az alteregóm, hogy mentse a még menthetőt. Beképzeltté válok és azt gondolom, hogy jobb vagyok, mint mások. Könnyen ítélkezni kezdek. Előtör belőlem az önelégültség és elkezdek felhagyni azzal a fegyelmezettséggel, hogy a saját kertemben gyomláljak a másoké helyett. Az ima és a meditáció kútba esik. Öntudatlanul máris pótcselekvéseket keresek, amelyek szellemileg és fizikailag is lekötnek, hogy ne kelljen a figyelmemet saját magamon tartanom.

Amikor nem magamra figyelek, hajlamos vagyok ítélkezni és túl sokat elvárni másoktól. A prioritásaim megváltoznak, és azon kezdek el gondolkozni, hogy milyen jó lenne egy adag gyorsétel. Szerencsére a Felsőbb Erőm közbelép és emlékeztet arra, hogyan vezettek ezek a hangulat-módosító csemegék egy visszafordíthatatlan útra, ahol a megcsúszást visszaesés követi. Megjártam azt az utat, amikor túl sokat akartam, de nem voltam hajlandó erőfeszítést tenni a lelki békéért és a nyugalomért, amit az absztinencia mindig megadott nekem.

Ahogy az életemen tűnődöm, visszaemlékszem a spirituális ébredésre és a hálára, amit az OA iránt érzek. Legfőképp azt nem szabad elfelejtenem, hogy a megcsúszások és a visszaesés sokkal valószínűbb, amikor azzal a gondolattal játszom, hogy velem nem történhet meg. Nem vagyok mindenható. Ez csak Isten kiváltsága. Van egy Felsőbb Erőm, de ez a Felsőbb Erő nem én vagyok. Ezért amíg gyakorlom az OA Tizenkét Lépését és Tizenkét Hagyományát és a legjobb képességeim szerint teljesítek szolgálatot, rendelkezni fogok az erővel és a bátorsággal, hogy ezt az utat járjam, és hogy elkerüljem a visszaeséshez vezető lépcsőfokokat.

Taste of Lifeline, 134-136. o.

A kényszeres evésből való szabadulás útja a Tizenkét Lépésen keresztül vezet.